[79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
2011 tavaszi könyvheti újdonság az Alterra Könyvkiadótól:
Pilizota Szandra és Lengyel Róbert: A jaguáristen álmodik
kalandregény
"A régi azték átok mindvégig üldözte és megkeserítette Luis Rio-t a Sirály nevű kalózhajó elsőtisztjének életét. Veszélybe kerül családja, barátai miközben ádáz csatát vívnak az elrejtett kincsekért tengeren és szárazföldön. Ismerd meg a karibi térség XVII. századi arcát úgy, ahogy azt a kalózok láthatták és megélték."
web:http://jaguaristen.hupont.hu/
|
Egy mondás szerint, onnan tudhatod, hogy fontos dolog történt az életedben, hogy utána már nem tudsz úgy élni, mint azelőtt. Kaptál valakit, vagy éppen elveszítetted, nagyon megbántottak, vagy te tetted, aztán pár pillanatra kívülről láthatod az életed. Érzed, valami végérvényesen megváltozott. Mélységeid kékje, magasságaid zöldje egymásra borul a távolból, apró pontok az emberek. Aztán belekortyolsz a kávédba, visszarepülsz a földi reggeledbe. Érzed a szemetelő esőt, de ma valahogy még ennek is örülsz. Mert változol. |
Minden, ami szép volt neki adtam. Mikor nem volt semmim ,egyedül maradtam. Hogyha fájt a szívem, még csak rám se nézett. Mindent némán tűrtem, de a szívem vérzett! |
Mert nagyobb dolog annál, hogy odadobod magad, csak egyvalami lehet: Úgy csinálni végig, hogy soha ne tudja meg az, akiért teszed. |
Ha most kérdeznél, elmondanám, volt egyszer egy este,
mikor mint csillagok gyúltak ki alattunk a város fényei.
Tudtam, téged kereslek.
Fáztál, és takarót adott neked a szeretet,
és egy pincér meg a sötétség puha teste,
s a bátortalan vágy, hogy valakit ismét szeressek,
mert féltem az újtól, nehogy valakit ismét elveszítsek.
Volt egy mosoly is még, voltak lopott csókok,
lopott volt minden pillanat, az örömök, a kínok,
már tudom semmi sem volt igaz,
már tudom, illúzió volt minden,
nem volt igaz az ölelés, de nem fáj már a nincsen.
Most már szinte mindegy mit írtam akkor, mit éreztem éppen.
Már nem karcol több csíkot a bánat az éjszakai égen.
Ne mondj semmit még, mert véget ér az álom,
felébredünk, s egymásra nézve semmit sem találunk.
Áttetsző testünkkel kapaszkodunk egymásba,
szorítjuk a semmit, mert nem tudhatjuk mi jön még,
meddig tart a meddig.
Ne mondj semmit még, így szótlanul szeretlek,
olyannak mint a kép, amit önmagamnak festek.
Csak annyit mondj majd egyszer, jó reggelt, az éjszakánknak vége,
s megkapod az életet az életért cserébe.
Most legyünk csendben, mert ránk zuhant az ég, felállni nem lesz könnyű.
Hallgassunk most még.
|
Mit jelentek?
Talán csak egy lányt…
Talán A lányt…
Talán egy barátot…
Talán egy régi szerelemet…
Talán a múltat…
Vagy esetleg a jövőt…
Esetleg a szerelemet…
Talán egy ismerős figurát…
Talán a legnagyobb ellenséget…
Talán azt, akit csak gyűlölni tudsz…
Talán azt, akit a legjobban szeretsz…
Azt, aki fájdalmat okozott Neked…
Azt, aki mindig melletted van…
Azt, aki nem szeretett…
Lehet, hogy egy komoly nőt…
Vagy csak egy szeleburdi kislányt…
Mindenkinek mást jelentek.
És neked mit jelentek?
|
Mester Tamás: Gondolatban, mindig máshol jársz, valahol a tegnapokban, választ nem találsz, a holnapoktól félsz, hogy nem vigyáznak Rád, de mikor a pillanatba lépsz, olyan könnyű az egész világ. |
Tudom mindened remeg, de ilyen egyszerűen nem kaphatsz meg! Neked is adnod kell, hogy kaphass, csak küzdj meg újra értem, hogy a szememből kiolvasd, ugyanazt, amit régen. - Magna Cum Laude |
„Ha megkérdezné tőlem valaki, Hogy mit jelentesz nekem, Egy pillanatra zavarba jönnék, S, nem tudnék felelni hirtelen, Csak sokára mondanám: Semmiség csupán múló szerelem. S nem venné észre senki, hogy Könnyes lett két szemem. Kacagva búcsúzok el, De hangom remeg, Mosolygok az utca sarkáig, Befordulok s letörten, nyúlok a szememhez, S ha most kérdezné tőlem valaki, hogy Mit jelentesz nekem, Lehajtott fejjel csak annyit mondanék: Semmiség csupán az életem!” |
"addig szeresd, amig van neked, mert a tegnap már nincs, a holnap még nincs, de a ma az csak most van! |
Tele szivem békével, Túllátok már a földi rácson. Fáj az élet. Mindenkit Kérek: ne, ne, ne bántson! |
Hogy megértsd, mennyit ér egy év, kérdezd meg a diákot, akinek ismételnie kell.
Hogy megértsd, mennyit ér egy hónap, kérdezd meg az anyát, aki koraszülöttet hozott a világra.
Hogy megértsd, mennyit ér egy hét, kérdezd meg a hetilap szerkesztőjét.
Hogy megértsd, mennyit ér egy óra, kérdezd meg a szerelmest, aki a találkozóra vár.
Hogy megértsd, mennyit ér egy perc, kérdezd meg az utast, aki lekéste a vonatot.
Hogy megértsd, mennyit ér egy másodperc, kérdezd meg az autóst, aki nem tudta elkerülni a balesetet.
Hogy megértsd, mennyit ér egy tizedmásodperc, kérdezd meg a sportolót, aki csak ezüstérmet nyert az Olimpián.
Minden pillanat kincs, ami a tiéd!
És becsüld meg jobban, mert megoszthatod valakivel . És emlékezz, hogy az idő senkire sem vár. |
Levegőnek nézel, ahogy elmész mellettem, s letagadod, hogy valaha is kellettem... nem nézel a szemembe, talán félsz attól, amit látnál?
Pedig a szememben van minden, mire valaha is vágytál. |
"Gyermek vagy kit anyja altat orzom almodat, de az almot gyilkolja az ebredes." |
Szerelem. Mi az? Valami felfoghatatlan, amit az ember csak érezni tud. A szivében. Ami mindig fájdalommal jár, akármi is van. Akit szeretünk, az egy ajándék az élettől, egy újabb esély a boldogságra. A szerelem egy furcsa játék. Nem kell, hogy csókoljon, édesgessen örökké, néha elég az is, hogy mellette feküdhessen az ember a sötétben, szorosan, és egyikük sem szól semmit. Itt a csend már nem hallgatás, itt már a szivverés beszél a száj helyett. És a távolság? A távolság az élet és szerelem összefogása két ember ellen. Amikor már annyira hiányzik, hogy fizikailag érzed a fájdalmat ott, ahol a szived van, az ajkadat harapdálod, ökölbe szorul a kezed. Mindent megtennél, hogy vele lehess. Lennél porszem a ruhájára akaszkodva láthatatlanul, lennél fecske alakú tetoválás a vállán. Lennél bármi. Mert nem tudod elviselni, hogy nem nézhetsz a szemébe, nem figyelheted meg a járását, hogy egy nagy tömegben is felismerd. Nem mérheted össze a tenyerét a tieddel, nem figyelheted meg, hogyan kerülnek az arcára a gödröcskék, mikor nevet. Ezek az apróságok alkotnak számodra valami különlegeset. És a távolság elszakit tőle? Bizonyos értelemben.De a szivedben ott van a helye… |

|

|
"ne szólj!
nem biztos,hogy el tudnád mondani nekem, amit akarsz.
halgass, és majd egyre gondolunk."
--
"Mesélek,és te hallgatod.
így válunk szereplőivé egy új történetnek.
A mitörténetünknek.
--
"Ne ébredj fel,még ne!
a füledbe akarom súgni,milyen szép vagy,
de úgy,hogy ha felébredsz, ne emlékezz,
álom volt -e vagy valóság."
|
[79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|